Orosz Péter, titkos püspök, Bilke parochusa. 1917. július 14-én született a Szabolcs-Szatmári Biri községben a helyi paróchus második fiaként (édesapja 1918–ban elhunyt, János bátyja is hitvalló pap lett, 1948–56 között volt börtönben). Édesanyja halála után 1927-től a hegyi Szkotarszko községben Szabó Sándor atyánál nevelkedik (annak felesége nagyapja húga volt). 1933-ban Sándor atya halála után annak öccse, Szabó András atya szeklencei (szokirnicai) paróchus fogadja be. A közeli huszti gimnáziumban érettségizik 1937-ben. Teológiai tanulmányait az ungvári szemináriumban végzi, 1942-ben nőtlenként szentelik pappá. Nagykomjáti segédlelkész, majd bilkei paróchus. Adataink szerint 1944. december 19-én szenteli püspökké titokban boldog Romzsa Tódor püspök. 1948-től többi paptársához hasonlóan a hatalom az Ortodox Egyházba való áttérésre próbálja késztetni, eltiltják papi hivatása gyakorlásától, ezt ezután titokban végzi. Egy kisebb papi csoporttal koordinálva tevékenységét (Horineczki Iván, Margitics Iván, a későbbi segédpüspök, Román János és Csengeri János) titokban látja el az ilosvai (Irsava) és szőllősi (Vinohradovo) járás híveit. A belügyei hatóságok nyomoznak utánuk, pénzjutalmat ajánlanak fel a nyomravezetőnek. Árulás miatt 1951-ben Margitics és Román atyákat letartóztatják és elítélik, a letartóztatás növekvő veszélye miatt Csengeri és Horineczki atyák más körzetben folytatják titkos papi működésüket. Orosz atyára marad a teljes ilosvai járás és a Borzsa folyó völgye ellátása. A KGB és a milicia erőfeszítései így már csak őrá központosulnak. 1953 elején Bilkén tartóztatták le az őt titokban befogadó és segítő Sztankó-család portája udvarán. Mintegy 2 héten át az ungvári KGB nyomozótisztjei hallgatják ki. Akkor halt meg Sztálin, még tisztázatlanok voltak a szovjet hatóság új egyházpolitikai elvei, így szabadlábra helyezik. Orosz atya folytatja papi munkáját. De az ilosvai rendőrség vezetője, I. Harcsenko, az egyik operatív tanácskozáson a helyi KGB parancsnoka, Podlesznij rendelkezésére ismét utasítást ad letartóztatására, az eligazításon kémnek nevezte, akit élve vagy halva el kell fogni. 1953 nyarán még sikerül a bozótba menekülnie a miszticei híd mellett, ahol Jackánics Vaszil atyával együtt haladt el, az utána küldött rendőrgolyó még elkerüli (a feltartóztatott Jackánics atyát 3 nap múlva szabadon bocsátották). Orosz atya 1953. augusztus 23-án Nagykomját községben az Istenszülő elszenderedésének előestjén titokban még sokakat meggyóntatott, elvégezte a Szent Liturgiát, amelyen igen sok hívő vett részt. Az ünnepnapon délben kísérőjével, Sztankó Katarinával a vasútállomásra indult, hogy Bilkére utazzanak. Egy tehervagonban végezte a rózsafűzért, míg kísérője a jegypénztárhoz ment. De valaki felismerte és szólt a szolgálatos rendőrnek, a Bogarevicából származó V. Pósiknak (Povsiknak). Előbb Katarinát kérdezte – hol van a pap? Nem tudom. A váltókezelő Vaszil Kepicset kérdi – az megmondta. Már esteledett – a rendőr letartóztatta Orosz atyát és Sztankó Katarinával együtt Zariccsa irányába kísérte őket, J. Hudán rendőraltiszttel együtt. A hídon áthaladva az útszéli kereszt mellett, amely ma is ott áll, Orosz atya kérlelni kezdte Pósik rendőrt: eresszen el, nem megyek tovább. Az megfenyegette: Imádkozz, itt a véged! Orosz atya letérdelt a kereszt előtt, magához vette a nála levő Szent Eucharisztiát – és ekkor három méter távolságból két lövés dördült el, az egyik a lábát, a másik a fejét találta el. Orosz atya halála előtt még elsuttogta, hogy 60 el nem végzett miseintenciója van – mindezekről Katarinától tudunk. A falutanács felébresztett elnöke odarohant a tetthelyre – mit tettél, te gyilkos! Pósik, mivel biztos volt főnökei támogatásában, őt is megfenyegette – Hallgass, mert veled is ugyanazt teszem! A meggyilkolt pap testét az ilosvai kórház hullaházába szállították, itt két napig feküdt meztelenül a padlón (nemrégen egy újság publikálta a korábban titkosított belügyes ügyiratban erről fennmaradt fényképet). A komjáti hívek kérték a test kiadatását, hogy eltemessék, de ezt megtagadták. A vértanút Kamjanka falu mellett kaparták el a mezőn – de jószágot lelegeltető gyermekek megtalálták. Erre ismét eltüntették a testet, éjszaka szállították el Ilosva irányába. Bár voltak tanúk, tisztességes rendőrök, de 39 évig nem mertek megszólalni. 1992. július 28-án mutatta meg az egyik korabeli rendőr az eltemetés helyét – a helyi rendőrfőnök garázsa betonpadlója alatt. Az exhumáció és az igazságügyi azonosítás után a vértanú ereklyéi végre méltó helyre lettek eltemetve – a bilkei templom kertjében emelt kicsiny sírkápolnában.

Bár 1996-ban még élt gyilkosa (a szibériai Omszkban vallott is egy Kárpátaljáról kiküldött nyomozó rendőrhadnagynak), de a 8201092 sz. bűnögyet, amelyet a gyilkosság tényét tanúsító maradványok előkerülése nyomán indítottak, elévülés címén lezárták.

Ima boldoggá avatásukért

Urunk és Istenünk! Te megerősítetted Sándor és Péter püspökeidet, hogy főpásztori szolgálatukat Egyházadhoz és népükhöz ragaszkodva életük árán is teljesítsék. Tanúságtételük a vértanúság tudatos vállalásával örök példaképünk lehet. Add meg híveidnek, hogy életünk mindennapi áldozatvállalásában kövessük őket és jutalmazd meg szolgáidat a boldogoknak kijáró dicsőséggel. Ámen.

Az imameghallgatások kegyelmét kérjük
közölni a következő címre:
Egymázmegyei Hatóság,

vul. Zakarpatska 18.,UA-88017 (Uzsgorod)

Orosz Péterrel és Chira Sándorral együtt adjuk be a következő személyek ügyeit is!

<<< VISSZA